Lakner Tamás Keresztény Béla Rozs Tamás Fenyvesi Béla

Duna TV – Penge

Fenyvesi Béla, 2010. január 31.
Nincs hozzászólás
Szóljon hozzá...

Kategóriák: televízió

Versek zenében, zene a versben – Pengő húrok, pengeéles elmék

A havonta egyszer, vasárnap este jelentkező Penge a minőség és közvetlenség elegyével szeretne hatni: jó és erős, kortárs és klasszikus magyar versek, kitűnő zenészek szerepelnek könnyen befogadható, de nem “kereskedelmi” tálalásban.

A műsor közelíti egymáshoz a klasszikus és a kortárs költészetet, verset és zenét, megmutatja, hogy nincs közöttük szakadék: a ma lírikusa ott folytatja, ahol a tegnapi abbahagyta. A Pengéből megtudhatjuk, hogy nincs magas és alacsony kultúra, csak jó és rossz mű. A könnyed sláger jó kezekben értékké válhat, a kultúrkincs unalmasan elővezetve halott, kötelező olvasmány.

A házigazdák bevezetik a nézőt a költészet és a zene műhelyébe, leszállítják a művészetet az ünnepi talapzatról, emberi közelségbe hozzák, hiszen mindennapi társunk.

Műsorvezetők: Lackfi János, Lovasi András

Pécs2010 Európa Kulturális Fővárosa

Fenyvesi Béla, 2010. január 9.
Nincs hozzászólás
Szóljon hozzá...

Kategóriák: koncertek, zenekar

2010. január 10-én 18:00 Pécs, Széchenyi tér

Pécs2010 Európa Kulturális Főváros megnyitó gála
A megnyitót a Magyar Televízió 1-es csatornája élőben közvetíti.

Kétezer év történelmének és kultúrájának egymásra épült rétegei jelennek meg a nyitógálában, amelyben pécsi kötődésű művészek, művészegyüttesek, valamint több száz pécsi diák mutatja be ennek a két évezredes örökségnek a keresztmetszetét.

A műsorban fellépnek többek között:
a Bab Társulat, a Bóbita Bábszínház, a PTE-ETK-FONTIFIVE Tánccsoportja, a Tanac Néptáncegyüttes, a Somogy Táncegyüttes, a Pécsi Balett, a Pannon Filharmonikusok, a Pécsi Vasutas Fúvószenekar, Demjén Ferenc, Lang Györgyi, Kandech Evelyne, Balikó Tamás, a Vivat Bacchus, a MiZo Pécs 2010 kosarasai és a Szélkiáltó együttes.

A zenei összeállítást és a zeneszámok egy részét Erdész Róbert (Solaris együttes) komponálta.

A megnyitóról részletesen itt tájékozódhat.

Meghalt Györe Imre költő

Fenyvesi Béla, 2009. december 3.
Nincs hozzászólás
Szóljon hozzá...

Kategóriák: irodalom, költők

2009. október 29-én meghalt Györe Imre költő.
75 éves lett volna tegnap…

Ma tudtam meg véletlenül a halálhírét, pedig naponta olvasok újságokat és minden nap internetezek.
Nem volt vezető hír. Nem is ez a baj, hanem az, hogy meghalt…

Györe Imre: Ferences délután

Csütörtök van,
és fél kilenc.
Most ment el tőlem
Szent Ferenc,
kis testvérem,
ki fél napot
velem töltött
és hallgatott,
s én hallgattam
egy fél napot.
Ő többször
megmosolygatott,
én őt, néztük a
méz- Napot
lehunyt szemmel,
mint vén vakok,
láttuk: mást
szem se láthat ott.
Egy percre el is
alhatott
Ferenc, álmodva
új lakot
annak, ki eddig
nem lakott.
Kis szellő jött
és megcsapott,
belülről
megborzongatott,
pillánk rezdült,
s bár hajnalok
víg ébredése
rég halott,
tudtuk, hogy jön még
rosszra jobb.

Aztán Ferenc
elballagott
az éjjelbe,
mert ott lakott,
lyukas zsebéből
hullatott
csillagot, Holdat,
tökmagot.

Szélkiáltó jubileum

Fenyvesi Béla, 2009. november 14.
2 hozzászólás
Szóljon hozzá Ön is...

Kategóriák: irodalom, koncertek, zenekar

Együtt-lélekzés – a Szélkiáltó hallgatása közben…

Mostanában sokat hallgatok – a Szélkiáltó mellett – Chopint is. Állítólag, Márai írja, amikor Tolsztoj Chopint hallgatott, sírva kérdezte: mit akar tőlem ez a zene?

Azt már el sem várnám egy mindinkább bulvárosodó helyi napilaptól, amelyik részletesen beszámol utolsó oldalán az alsópityerszeg – kakukkfalu megyei 20-as focimeccs részleteiről, s közben a kétezer éves város 35 éve maradandót alkotó büszkeségéről, a Szélkiáltóról nem képes nemhogy egy érdemi koncertértékelő írást alkotni, de még a másnapi háromsoros beszámolóban is otromba tárgyi tévedéssel írja: hogy felléptek a zenekar korábbi tagjai, holott ez nem így volt, halottainkra emlékeztünk, hogy az élők miért nem voltak jelen, nem írásunk tárgya feszegetni.

Hogy pedig Tolsztoj után szabadon ilyet kérdezne egy újságíró: mit akar tőlünk ez a zene, a Szélkiáltó zenéje 35 éve?

Nos, ez a mai állapotaink közepette, amikor már Hamvas azt írta: az újság nem más mint trágyagödör, gyűjtőfogház, bordély és zsibvásár, hát még napjainkban (egész életében kétszer vett kézbe napilapot), szóval akármennyire gyönyörű érzés volt végre a Szélkiáltót látni 10-én reggel a napilap elején, a sok undort keltő, politikai undokság között, a választ nekünk kell megadnunk, mit akar tőlünk ez a zene 35 éve?
A Híradót dicséret illeti hogy a texasi láncfűrészes meg egy iraki robbantás között azért este beszámolt a koncertről.

Mindegyik embernek a lelkében egy dal van és a saját lelkét hallja minden dalban. Vagyis csak arról tudok írni, hogy én milyen dalt hallottam lelkemben, tőlem mit akart ez a zene?

Semmiképpen sem azt, amit a csacsi bemondó hang, még a legdrámaibb előadás előtt is kíván: jó szórakozást kívánunk! Én nem szórakozni jöttem, hogy szétszórjon a zene, mint a sétatéri eszem-iszom fesztiválokon, hanem hogy összeszedjen, nem kikapcsolódni akartam, hanem bekapcsolódni. Abba a szóvátehetetlen, mondhatatlan élménybe, ami a katarzis, a művészet. Bertók László igaz, pontos verse a megváltó zenéről, erről szólt.

A költők a világ törvényhozói, írta Thomas Mann, természetesen nem a borzalmas politikai értelemben, amelynek képviselői miért is lettek volna jelen, hanem szellemi, erkölcsi értelemben. Megváltás a zene, sokszor önmagamtól, segít, hogy megtalálhassam magamat, összeszedhessem magamat, ne pedig szétszórjam, „békíts ki magaddal s magammal, hiszen te vagy a béke”. Ezt akarja tőlem ez a zene.

Nagy reformátorunk szerint aki zsoltárt énekel, vagyis nemcsak mondja, de énekli is, az kétszeresen imádkozik. A Szélkiáltó 35 éve a dallamok szárnyára veszi a földön kullogó szavakat, elkapja az ige lelkének szélzúgását és így emel minket is fel, tesz emelkedetté a Parnasszus szárnyain.

De még valamit akart tőlem ez a zene. Könnyen félreérthető a szó: melankólia. Igen. Melankólia.

Itt-ott üres székeket láttam, nem láttam a város karnagyait, énektanárait, szellemi életünk nagyjait, városunk kulturális elitjét, egy hűséges kitartó közönséget láttam, de hol voltak az egyetemisták? Egy zenekar, amelyik a főiskoláról indult, hol voltak a lángoló tekintetű főiskolások, egyetemisták, akik Weöres Sándort, Adyt falják? Hol van a pécsi kulturális életből az itt tanuló 25 ezer diák, akik a kakasüllőn is csillogó szemmel lesték volna ezt a gyönyörű estét? Hol van már az a 70-es évekbeli terem a főiskolán, ahol elbúcsúzott diákéveitől a Szélkiáltó?
Félreértés ne essék: elmúlt egy kor, egy bizonyos emberi, pécsi miliő visszahozhatatlannak látszik, akár az ifjúság. Mi volt ez a pécsi magatartás? Az ember ámulata a város művészete, szépsége felett, Szélkiáltó, Martyn Ferenc, Várkonyi Nándor, a galéria, Csontváry… stb. az élet tisztelete, áhítata. Az üres székek erről árulkodtak. De nem sokaság, hanem lélek tesz csuda dolgokat!

Együtt-lélekzés a melankólia, amit éreztem a koncerten, nem valami világfájdalom volt. A melankólia az utolsó csepp méz veszendő világunkban. Veszendő Pécs városunkban. A világ legnagyobb csodája a derű, ennél csak az a nagyobb csoda, hogy a derű a melankóliából él. Ez a Szélkiáltó és az élet paradoxona. A melankólia 35 éve tesz minket vidámmá és gyermekké minden koncerteteken.

Öngyilkos lett egy 32 éves focikapus ma Németországban. Ha értett volna magyarul, ha ott lett volna velünk hétfő este Pécsett a koncerten, talán megmenthette volna magát. Ha velünk énekelt volna a végén. mert akik együtt énekelnek, együtt kiáltanak szelet, azoknak egyszerre kell levegőt venniük. Együtt kell lélek!ezniük. Ezt még Debrecenben, a református kollégium 270 éves énekkarában, a kántusban tanultam meg. Csak akkor tudunk együtt énekelni, ha egyszerre lélek-zünk.

És együtt lélekezni valakivel, gondolni rá akkor is lehet, ha ő nem is tud róla. Soha nem felejtem el, ahogy a színpad elejére léptetek és együtt énekeltétek velünk a Szélkiáltó himnuszt, együtt lélekeztetek velünk! És ez nem ér véget soha, akkor sem, ha majd kileheljük ezt a lelket! Mert a szél fú, amerre akar, nem tudod honnan jött és hová megy, így van mindenki aki lélektől született!

„Négyen ballagtunk kinn a réten, így múlt el az én gyerekségem, kettő kislány volt, egy meg kutya volt, az ég nagy-nagy kékszárnyú lepke volt…”

Csak az a taps, csak azt tudnám feledni, de szép lett volna, ha a csend csendül meg…

Kovács Csaba
református lelkész

Szélkiáltó jubileumi koncert a Pécsi Nemzeti Színházban

Fenyvesi Béla, 2009. október 19.
2 hozzászólás
Szóljon hozzá Ön is...

Kategóriák: koncertek, zenekar

2009. november 9-én, hétfőn 19:00 órakor tartjuk a Szélkiáltó együttes 35. éves jubileumi koncertjét a Pécsi Nemzeti Színházban.

Belépőjegyek a színházi rend szerint:

1.500 és 1.000 Ft

Jegyek október 20-tól válthatók a Pécsi Kulturális Központ Információs Irodájában (Széchenyi tér 1., tel.: 72 336 622, e-mail).

Mindenkit szeretettel várunk!

KONCERTEK

2017. december 2. 11:00 Budapest
VIGADÓ GALÉRIA
Szatyor Győző életmű kiállításának megnyitója
2017. december 3. 16:00 Pécs
HOTEL PALATINUS
Desszert
Muzsikáló Mikulás
2017. december 9. 17:00 Törökbálint
MUNKÁCSY MIHÁLY MŰVELŐDÉSI HÁZ
Adventi koncert
2017. december 12. 19:00 Pécs
ZSOLNAY NEGYED – LISZT TEREM
Muzsikáló Családok
A Szélkiáltó vendége a Fenyvesi család

ZENEHALLGATÁS

HOZZÁSZÓLÁSOK

HÍRLEVÉL

LÁTOGATÓK

Mai látogatók: _
Éppen online: 0