Dolgozunk tovább…
Tegnap Mosonmagyaróváron elkísértük utolsó útján Keresztény Bélát. Ezzel a szomorú aktussal a Szélkiáltó életének egy nagy, – szinte napra pontosan – 33 éves fejezete lezárult, de a története nem ért véget.
Ettől kezdve újra az előttünk álló feladatokra kell koncentrálunk, és biztosak vagyunk benne, hogy ezt Ő is így akarná. A Szélkiáltó – immár három taggal – tovább koncertezik, lemezeket készít ha eljön az ideje, egyszóval tesszük a dolgunkat.
November 15-én 16:00 órakor Pátyon, a Művelődési Házban játszunk gyerekeknek.
16-án délután 4-kor Pécsett a Palatinus Szálló Bartók Termében lesz a Desszert a Szélkiáltó együttessel a Nemzeti Filharmónia rendezésében.
November 22-én 10:30-kor a nagykanizsai Piarista Iskola diákjainak játszunk a Pannon Egyetem Nagykanizsai Kampuszán,
24-én 18:00 órakor a Keresztény Béla emlékére tartott gyászmisén énekelünk Pécsett, a Bártfa utcai templomban.
Az idei év “legnagyobb” koncertjére – Szélkiáltó 40, Kaláka 45 címmel – december 13-án 18:00 órakor kerül sor Pécsett, a Kodály Központban, ahol kettős jubileumot ünnepelünk.
A koncert első részében a jubiláló együttesek játszanak egy-egy önálló blokkot, a szünet után pedig Szélkiáltó és Kaláka dalok csendülnek föl szimfonikus zenekari hangszerelésben a Pécsi Szimfonietta kíséretével, Stauróczky Balázs vezényletével.
A hangszereléseket Szabó Ferenc, valamint “egy Kaláka és egy Szélkiáltó gyermek” – Gryllus Sámuel és Fenyvesi Márton – készítették.
A koncertet Keresztény Béla emlékének ajánljuk.
Mindenkit szeretettel várunk az előadásokra!
Keresztény Béla (1954-2014)
A Szélkiáltó együttes tagja, mérnök. 1954. január 7-én született Mosonmagyaróváron. Itt végezte általános iskoláit is, majd a gimnázium matematika-fizika tagozatán érettségizett 1972-ben. A Pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskolán szerzett mérnöki diplomát 1976-ban. Betegségéig a Dél-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóságon dolgozott.
Felesége, Papp Zsuzsanna pedagógus, jelenleg a Janus Pannonius Gimnáziumban dogozik, gyermekei, Tamás (1987) a Kaposvári Egyetem színművészeti szakának elvégzése óta Budapesten színészkedik, Laura (1989) pedig a Mosonmagyaróvári Városi Televízió szerkesztő-riportere.
A zene már gyerekkorában is családja életének szerves része volt, édesapja kiválóan zongorázott. Négyen voltak testvérek, mindannyian tudtak és szerettek énekelni, gyakran tartottak otthon házi koncerteket. Általános iskolás korától kezdve zongorázni tanult, gitározott is, testvéreivel később zenekart alapítottak, amellyel végigjátszották a korabéli beat repertoárt. A Műszaki Főiskolán tagja volt a verséneklő Marcipán együttesnek.
1981-re a Szélkiáltó nehéz helyzetbe került. A régebbi tagok befejezvén a főiskolai tanulmányaikat, elköltöztek a városból, többeket behívtak katonának, így az együttesnek már csak két tagja maradt. Valamit tenni kellett, hogy az addigi évek sok-sok munkája ne menjen veszendőbe.
A zenekari legendárium és Béla emlékezete szerint a Szélkiáltó együttesbe való bekerülésének története úgy zajlott, hogy Lakner Tamás és ő 1981 októberének végén, egy szép napon véletlenül találkoztak a Király (akkoriban még Kossuth Lajos) utcán és a Tamás – röviden vázolva az együttes akkori helyzetét – megkérdezte tőle, hogy lenne-e kedve néhány – a Sólyom Katival közös – gyermekműsorban részt venni?
Rövid gondolkodási idő után igent mondott és tartottunk egy próbát, majd egy másikat a legközelebbi „Csodák és furcsaságok” műsor kezdete előtt egy órával. Béla első koncertje a Szélkiáltóval 1981. november 12-én 15:00 órakor volt a Pécsi Sörgyárban.
Az együttesben főleg az ütőhangszereket kezelte, de – hogy őt idézzem – amolyan mindenesként dolgozott. Hozzá köthető pl. a furcsábbnál-furcsább “hangszerek” megjelenése a dalokban, melyekkel színesítette a zenekar hangzását. Egy idő után ő vette át az együttes sajtómegjelenéseivel kapcsolatos ügyeket is, amelyre a Ki Mit Tud? megnyerése után hirtelen nagyon nagy szükség is lett.
Ő volt a zenekar élő lexikonja is, hiszen akár 20-30 év távlatában is mindig anekdotázva fel tudta idézni, mi is történt velünk belföldi, vagy külföldi utazásinkon, koncertjeinken.
Életének nagyon fontos része volt a Szélkiáltó, mint ahogy ezt sokszor elmondta. Utolsó fellépésén szeptemberben a Sétatéren, már nehezen jött föl a színpadra, de mikor muzsikálni kezdtünk látszott, hogy ez még jótékony „terápia” volt a számára.
Neki is nagyban köszönhető, hogy a Szélkiáltó ennyi ideig egyben tudott maradni, hiszen legendás volt türelme, kompromisszumkészsége! Jó társunk volt, hiányozni fog!
Emlékét visszük magunkkal, velünk lesz minden koncerten!
A Szélkiáltó együttes 40. éves jubileumi koncertjét, amelyet 2014. december 13-án 18:00 órakor tartunk a Kodály Központban a Kaláka együttes és a Pannon Filharmonikusok közreműködésével, Béla emlékének ajánljuk.
Akik nem tudnak részt venni a temetésen, nem tudnak, vagy nem szeretnének eljönni a koncertre, de mégis le szeretnék róni kegyeletüket, azokat szeretettel várjuk 2014. november 24-én, hétfőn 18:00 órakor Pécsett a Bártfa utcai templomban, a dr. Gesztesi András atya által celebrált gyászmisén.
Szélkiáltó Együttes
Végső búcsú Keresztény Bélától
Barátunk és zenésztársunk végső búcsúztatása 2014. november 14-én, pénteken 15:00 órakor lesz a szülővárosában, Mosonmagyaróváron, a magyaróvári régi temetőben (Városkapu tér).
Előtte 14:00 órakor gyászmise a Piarista kápolnában (Fő utca 4.).
Meghalt Keresztény Béla
2014. október 21-én hajnalban – életének 61. évében, hosszú betegség után – meghalt a barátunk, zenésztársunk, Keresztény Béla, a Szélkiáltó együttes tagja.
1954. január 7-én született Mosonmagyaróváron. Itt végezte általános iskoláit is, majd a helyi gimnázium matematika-fizika tagozatán érettségizett 1972-ben.
A Pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskolán szerzett diplomát, ahol annak idején a szintén verseket éneklő Marcipán együttesben játszott. 1981 óta volt tagja a Szélkiáltónak, énekelt, ritmushangszereken és gitáron játszott.
Mindig hálás szívvel fogunk gondolni rá, mert pályája során minden területen nagyon sokat tett az együttesért.
Sajnos nem érhette meg az együttes 40. évfordulóját.
Utoljára 2014. szeptember 20-án játszottunk együtt Pécsett a Sétatéren, a Pécsi Napok alkalmából. A fotót ott készítette Tóth Laci barátunk.
“…Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: „Hol volt…”,
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: „Nem volt…”
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.”
Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd
Hymnus a borhoz – CD-bemutató koncert Győrben és Pécsett
POSZT OFF
2014. június 14. 22:00 Pécs, Színház tér
Hymnus a borhoz
A Szélkiáltó legújabb CD-jének
lemezbemutató koncertje
Az este során a téren a lemez támogatója, a Vylyan Szőlőbirtok és Pincészet kínálja borait.
Hallgassa a lemezt a Vylyan által ajánlott borokkal! Az ajánlásokat megtalálja a lemez borítóján.
Ünnepi Könyvhét
2014. június 13. 17:00 Győr
Baross úti Szabadtéri Színpad
Hymnus a borhoz
CD-bemutató koncert
HÍRLEVÉL
küldés...
