Szélkiáltó koncert a XXII. Pécsi Folknapokon
Zsolnay Kulturális Negyed, É78
2012. március 29-31.
A Szélkiáltó által majd’ 30 évvel ezelőtt kitalált és alapított, mára már nagy hagyományokkal rendelkező három napos rendezvénysorozat új kulturális színtér bekapcsolásával, a Zsolnay Kulturális Negyed É78-as épületegyüttesében kerül megrendezésre a Pécsi Tavaszi Fesztivál keretében.
A koncertekkel párhuzamosan az Ételudvarban, az É78 előtt, kedvcsináló pálinka és tüzes borok kóstolója, helyben kínált falusi „disznóságok” és minden egyéb, mi szem-szájnak ingere.
Program:
2012. március 29.
18.00 Hangoló – a Hanga Banda vendégvárása
19.00 A Bíró Eszter Quintet koncertje
20:30 A CimbaliBand koncertje
22.00 Táncház a CimbaliBanddel és a Hanga Bandával
A Pirogránit udvarban Folk kocsma Zoltán Csabával és barátaival
2012. március 30.
18.00 Hangoló – a Büdös Vornyik zenekar vendégvárása
19.00 A Calcutta Trió koncertje
20:30 A Buda Folk Band koncertje
22.00 Táncház a Buda Folk Banddel és a Vizin zenekarral
A Pirogránit udvarban Folk kocsma a Büdös Vornyikkal
2012. március 31.
15.00 Szélkiáltó koncert gyerekeknek
16.30 „Iciri-piciri” gyermekprogramok – Gyermekjátszó és aprók táncháza
18.00 Hangoló – Hunyadi Peti és barátai vendégvárása
19.00 A Folk Error koncertje
20:30 Az Orkestar Picikato Kočani Strumica koncertje
22.00 Táncház a Folk Errorral és balkáni roma orientál party
A Pirogránit udvarban Folk kocsma Hunyadi Petivel és barátaival
Jegyárak:
Napijegy: 1.500 Ft
Diák / nyugdíjas napijegy: 900 Ft
Szélkiáltó koncert: 600 Ft
Gyermekjátszó és aprók táncháza:
Felnőtt: 100 Ft
Gyermek: 200 Ft
Családi: 500 Ft
3 napos bérlet: 3.900 Ft
Belépőjegyek elővételben kaphatók a Pécsi Kulturális Központ Információs Irodájában (Széchenyi tér 1.), a Jegymester internetes rendszerén keresztül, az ismert jegyirodákban, valamint a helyszínen.
Rendező: Pécsi Kulturális Központ
Boldog új évet mindenkinek!
Arany János: Alkalmi vers
|
Az uj évet (ócska tárgy!) Olcsó legyen a kenyér, Senkinek a nyakára Szegény ember malacának Tücski-hajcski baromnak Kívül, belül maradjon |
A biró is, mint eddig, Zenebona, babona, Nagy uraink (ha élnek) Író pedig írónak Mire üssek még pohárt? |
Szélkiáltó karácsonyi jókívánság…
Mindenkinek,
aki meghívott bennünket koncertezni,
aki eljött a koncertjeinkre,
aki meghallgatott a rádióban, lemezről, mobilon, vagy MP3- lejátszón,
aki megnézett bennünket a TV-ben, filmen, vagy a YouTube-on,
aki megvásárolta egyik lemezünket,
aki letöltötte valamelyik lemezünket a netről,
aki lemásolta bármelyik lemezünket a barátjának,
aki a fentiek közül egyiket sem csinálta, csak valahogy idetévedt,
annak…
A Szélkiáltó együttes tagjai:
Lakner Tamás,
Fenyvesi Béla,
Keresztény Béla,
Rozs Tamás
Kis karácsonyi koncert a pécsi Árkádban
Már-már hagyományosnak mondható, hogy nem sokkal karácsony előtt – sok más program társaságában – Szélkiáltó koncert van az Árkádban. Idén is így lesz ez december 21-én 16:00 órakor. Mindenkit szeretettel várunk!
A részletes program itt olvasható.
Meghalt Németh Béla, a Szélkiáltó első és utolsó menedzsere
2011. december 5-én, hosszú betegség után elhunyt Németh Béla, a Pécsi Diagnosztikai Központ létrehozója, ügyvezető igazgatója. Most januárban lett volna 55 éves.
Búcsúztatója 2011. december 10-én 10:00 órakor lesz a Belvárosi templomban, a Széchenyi téren.
Kortársunk, iskolatársunk, a Szélkiáltó első és utolsó menedzsere volt.
A Pécsi Tanárképző Főiskola történelem – népművelés szakán végzett, hallgatóként itt került kapcsolatba az együttessel.
Maga is zenélt Kaposváron a Forrás együttesben, ahol megismerkedett a magyar népzenével, a Sebő-féle versmegzenésítés örömeivel és a táncházmozgalommal. A zenekara tagjaként élte át a koncertszervezés első örömeit és a kínjait és benne is ragadt hosszú időre.
Pécsre kerülve rögtön kereste a lehetőséget, hogy hogyan tudna szervező munkát végezni és ezt a kollégiumban a Gergely (Gergely tanár úr) segítségével találta meg. Rólunk is tőle hallott először, ami után megkeresett bennünket és rendeztünk egy koncertet a kollégiumban.
Így beszélt erről a korszakról a Szélkiáltó történetét feldolgozó szakdolgozathoz készült interjúban 2006-ban:
“…Akkoriban nekem volt egy kísérletem. A Nagy Bandó András akkortájt lett népszerű és tettem neki egy ajánlatot, hogy menedzselném. Mivel mástól nem kapott ajánlatot, így elfogadta az enyémet, amely abból állt, hogy amikor ő lejött Pécsre, jelezte, hogy mikor szabad és én minél több előadást szerveztem neki és ezáltal kialakult egy ilyen kapcsolatrendszerem azokkal a népművelőkkel, meg egyetemi klubok vezetőivel, szervezőivel, akik engem jól ismertek, mert korrekt volt a Nagy Bandó, megjelent és nagyszerű előadásokat tartott…
Innen jött az ötlet, mi lenne, hogyha ezt a Szélkiáltóval is megpróbálnánk ily módon? Ez 1980 tájékán lehetett…”
“…1983-ig tartott az együttműködés. Úgy érzem, hogy az én szerepem csak annyi volt, hogy a Szélkiáltót az akkori – fogalmazzunk úgy, hogy – tetszhalál állapotából, a teljes megszűnés és az emlékeknek való élés állapotából közösen fölélesszük. Ezek után sok-sok energia befektetésével újra fölállt a zenekar…”
“…A Ki Mit Tud?-ot még megéltem az együttessel, de akkor az én életemben is egyfajta változás következett be. Egyrészt olyan körülmények alakultak ki, amelyek miatt kikerültem levelező tagozatra, másrészt a szervezés eltolódott abba az irányba, hogy már nagyon nagy nevű zenekarokat menedzseltünk itt – az LGT-től kezdve a Szörényin, a Demjénen, az Eddán és a Bródyn keresztül sokan másokat – így az itteni rendezvényekkel nekem nagy sikereim lettek, ezzel együtt sok elfoglaltságom is…”
“…Nyilvánvaló, hogy én – ismerve a saját életutamat is – nagyon sajnálom, hogy nincs két életem, hogy kipróbálhattam volna azt, hogy az ambícióimmal, képességeimmel vajon helyt tudtam volna állni a profik világában? Lehet!
Ugyanígy sajnálom, hogy a Szélkiáltónak nincs két élete, hogy nem próbálta ki azt, hogy mindenki elszánja magát és ebből él, fölvállal egy kétlaki életet, vagy egészen Budapestre költözik, hogy mit jelentett volna ez az egyéni karrier lehetőségekben, mit jelentett volna a családi életben, de ugyanakkor azt is gondolom, hogy ezt soha nem szabad sajnálni, mert a „mi lett volna ha?” kérdés a legrosszabb kérdés, ami feltehető.
A „mi van?” kérdés pedig számomra mindig azt jelenti, hogy én abban a van-ban boldog, elégedett, kiegyensúlyozott ember vagyok-e, vagy sem. Ha nem váltam profivá és mégis boldog vagyok, akkor ez volt a helyes út. Ha profi leszek és egy megkeseredett, boldogtalan, elégedetlen ember vagyok, akkor hiába lennék még tán sikeres is profiként, az én életem nem érne semmit…”
HÍRLEVÉL
küldés...
