Pécs felett az ég "Bárki csak egyszer tudja valóját másra cserélni. jó, aki ekkor nem rontja, de javítja magát" - írta hajdanán a humanista püspök, s kedves városa mintha megfogadta volna intelmét. Tegnap, innen a Tisza mellől csak televízión keresztül tudtam figyelemmel követni a felemelő megnyitó ünnepséget, de még így is érezhető volt, hogy A VÁROS LELKET TUDOTT VÁLTANI, VALÓJÁT LE TUDTA CSERÉLNI. Annyi fanyalgás, dohogás, intrika, kritika, magyar sirám után végre nem csak az árnyékra figyelt, hanem a fényre. Árnyék mögött fény ragyog, nagyobb mögött még nagyobb, amire nézek, az vagyok. PÉCS FELETT AZ ÉGEN tegnap éjjel napot láthattak az angyalok. Szép napunk feltámadott, az egész országból, Európából jönnek a gratuláló visszajelzések! Elegáns, finom, okos és látványos műsort láttunk! És hogy a pécsi nap olyan magasra szállt, kelt fel az esti égen, ahhoz kellettek a szelet kiáltó fiúk is, muzsikájuk, daluk is repítette, fújta szelek szárnyán felfelé! Az esti híradóban főcím és főKÉP is voltatok! ÉRZEL-E MINDENKIT, AKI ITT ÉLT? HISZED-E, HOGY ÖTEZER ÉV MÚLVA IS LESZ PÉCS? (BERTÓK LÁSZLÓ)

A 40 éves koncertre kérhetem az egyik kedves dalomat, jó előre?:

Csillag pehely inged
Szőttem ezer éjjel
Válladat fürdettem
Violák fényével

Csillag pehely inged
Ragyog ezer éjjel
Tündér mosta fénye
Nem szakadhat széjjel

Tűzkoronás kebled
Mézzel aranyoztam
Pillangó fehérben
Fölötted lobogtam

Énekeim védnek
Gyolcsaim takarnak
Hóhajú álmaim
Virágon altatnak

"Ma már tisztán látom, hogy ami igazán jelentős, az a látható, az ünnepelt alatt van. Apokrif. Nem akarom tudni, hogy mi az, amit elfogadtok, nem akarom látásomat, hallásomat a ti fantáziátokhoz igazítani." (Thomas Bernhard)

Hetek óta halljuk, ma lesz, szeptember 13-án, a magyar dal napja. A rendezvény logóján egy ijesztő fej látható, amint egy hangosítótölcsérbe artikulálatlan, eltorzultan beleüvölt. Így elég nehéz lehet dalolni. Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád. Már magamat unom, hogy ismételnem kell dolgokat. Múlt éjszaka abbahagytam a munkát, prédikációírást. Le is feküdtem, ám a gép az agyban zörgött tovább. Hát fölkelek, nem bánom az egészet, halljuk a magyar dal napját. A dunán ígéretes a tiszta hajnali forrás! Szélkiáltó-József Attila félórás műsor. Remek időpont - az ausztrál nézőknek. Éjfél után fél órával. Reggeli készülődés, önkínzó módon a rettenetes Napkelte szól, már ezredszer Bangó Margit, Aradszky, nem sorolom. Az édeskés vinnyogás és cifra érzelgés, amely mellett generációk tönkretett ízlése kitart. Igaztalan lennék, ha azt mondanám, hogy egész nap csak értelmetlen zenebona, tetovált, kiöregedő rockerek alvilági ájultsága, a szórakoztatóipar monoton taposása, primitív kotyvaléka zengett-bongott a csatornákon. Most például Zoránkoncertet hallok. DE! A kínaiak szerint a zene kiegyenesíti az embert. Ilyet alig hallottam. Jelentkezzen, aki a 20éves napkeltében egyszer is hallotta a tavaly 60 éves Sebőt, az idén 40, 35 éves Kalákát, Szélkiáltót, vagy a Muzsikást. Ezért én másképp tartottam meg a magyar dal napját. Mai istentiszteleten következő magyar dalokat választottam: kezdőének: Balassi Bálint 220. dicséret bocsásd meg Úristen ifjúságomnak vétkét,közének:Tinódi Lantos Sebestyén:161.dicséret siess keresztyén lelki jót hallani,záróének:Sztárai Mihály:255.dics.mely igen jó az Úristent dicsérni Délutáni csendességemben több mint 500éves szövegű magyar dalokat hallgattam:JANUS PANNONIUS cdt,SZÉLKÁLTÓVAL,MISTRALLAL,SEBŐVEL,KALÁKÁVAL,... NE CSATLAKOZZ A HADHOZ!!!!!! A mai sztárok,-star:csillag,de igazából ezek fekete lyukak,elszívják az értelem és érzelem figyelmét-már sehol sem lesznek,amikor ezek a magyar dalok,mint Balassi ma,500év múlva is zenei anyanyelvünk tiszta kincsei lesznek. "MINDEGYIK EMBERNEK A LELKÉBEN EGY DAL VAN ÉS A SAJÁT LELKÉT HALLJA MINDEN DALBAN ÉS AKINEK SZÉP A LELKÉBEN AZ ÉNEK AZ HALLJA A MÁSOK ÉNEKÉT IS SZÉPNEK" apropó.a pécsi nemzeti színház pénztárosa hogy hogy nem tud róla,hogy neki már árulnia kellene a jegyeket a novemberi jubileumi Szélkiáltó koncertre?

Kaláka Fesztivál - július 11., este Néztem a "hegyek sörényét", a Diósgyőri vár kövei, ablaknyílásai, bástyái fölött, között. Előttük a Szélkiáltó fogott a húrok pengetésébe. Egy kegyelmi pillanatban, fellegajtó nyitogató dallamban az erdő, a fák esti sziluettje a mecsekké változott át, csak épp a pipaszurkáló (ahogy Várkonyi Nándor elnevezte) TV-torony hiányzott. Mert ahol a Szélkiáltó zenél, ott van pécs is. Hamvas Béla jellemezte úgy korunkat, mint amikor egy vödörbe összeöntjük az ünnepi ebéd fogásait és abból moslék lesz. Biztosan én vagyok régimódi, ódon ízlésű, de nekem ilyennek tűnt sok zenekar a fiúk előtti napokban és aznap is. Megkülönböztethetetlenül egyformán utánozzák ezt az új módit, úgynevezett világzenét. Egyszerre lármázik benne bőgő és szaxofon, dob és cimbalom, ...megfájdul az ember feje tőle. Az ember meleg csöndre vágyik és hideg tumultust adnak neki. WS. Van ezekben a zenékben valami ebből a hideg tumultusból. Amikor fellépett a Szélkiáltó, éreztem, itt a meleg csönd, a harmonia caelestis. Mondom: Néztem a "hegyek sörényét", hallgattam őket és megcsendült az erdők csendje.