1935. december 6. – 2020. szeptember 14.
Bertók László a Kodály Központban, 2014. december 13-án,
a Szélkiáltó 40. éves jubileumi koncertjén
Fotó: Tóth László
Bertók László: Platón benéz az ablakon
A visszavert fény évszaka,
Platón benéz az ablakon,
kezében ásó és kapa,
csodálkozik, hogy itt lakom.
Mondanám, hogy rögtön megyek,
lehetnék még jó asztalos,
de megbénít a döbbenet,
silány tükörré foncsoroz.
Mondanám, hogy nem én vagyok,
bűnössé tett a félelem,
hátam mögött a lét dadog,
előttem a történelem.
Mondanám, hogy nincsen remény,
hogy maholnap ötven leszek,
s ami árnyékból költemény,
a valóságban egyszeregy.
Mondanám, hogy akkor mi van,
miért jobb, aki boldogabb,
s ha a varázs anyagtalan,
mire emlékszik az anyag?
Mondanám, hogy egyébiránt,
hogy vártam már, hogy jónapot,
de minden sorvég rímbe ránt,
csak hazudnék, csak hallgatok.
(1984)
Két szikla között annyi csak,
hogy szemben meglátod magad,
s hegyen-völgyön át oda mégy,
hiába nő a szakadék.
Két magad között annyi csak,
hogy ez is, az is távolabb,
és akárminek álmodod,
mire odaérsz, nincsen ott.
Két vége között annyi csak,
hogy ez kizár, az nem fogad,
s mert porrá lesznek nélküled,
nyomodat bottal ütheted.
(2002.szeptember)
Bertók László: A lélegzetvételnyi csöndben
A lélegzetvételnyi csöndben,
mesében, dalban, ima közben,
a hol volt, hol nem volt seholban,
amikor hang nincs már, csak szó van,
a szemben, fülben, tapintásban
visszalopakodó csodában,
az igenné ordított nemben,
a síron átugró gyerekben,
a gondolatban, mozdulatban,
mikor a kő befelé csobban,
a hullámba vesző mosolyban,
a pillanatban ott maradtam.
(2008. március)
Folytatódnak a Térzene koncertek szerte az országban a Filharmónia Magyarország szervezésében. Az elmúlt hétvégén három helyszínen játszottunk.
Mélykúton, a piactéren:
Jánoshalmán a Béke téren:
Bácsalmáson a Művelődési Ház előtt:
Most hétvégén folytatódik a koncertsorozat Bátaszéken 14:00 órakor (Budai utca 39., Zöld Ház), Szekszárdon 16:00 órakor (Garay tér) és Kaposváron 19:00 órakor (Kossuth tér, a Gard’Ann Cukrászda mellett).
Mindenkit várunk szeretettel!
A Dél-Dunántúli Szívklub Egyesület szívén viselve a jelenlegi küzdelmet egy közös összefogással, adománygyűjtést indított az adjukossze.hu felületén 2020. május 5-én, hogy támogassa a pécsi koronavírusosok ellátásával foglalkozó intenzív osztályát és az ott dolgozókat. A kezdeményezést az egyesület elnöke Dr. Ajtay Zénó pécsi kardiológus indította és egy önkéntes civil kezdeményezés, a MASZK- Minden Adomány Számít! Köszönjük! csapata is támogatja, mely fiatal pécsi egészségügyi dolgozókból, orvostanhallgatókból és magánszemélyekből áll.
Az adománygyűjtésünk célja, hogy együttes erővel 5.000.000 Ft-ot összegyűjtsünk, melyből adományozásra kerül:
A pécsi intenzív osztály, illetve a sürgősségi osztály is biztosított minket afelől, hogy nagyon szívesen fogadják az adományokat, mely nem csak most, hanem hosszútávon is életeket menthet. A gyűjtést nem csak emiatt kezdtük el, hanem arra is szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy mennyire fontos a helyi összefogás és hogy Budapesten kívülről is induljanak kezdeményezések. Ezzel is szeretnénk megköszönni az egészségügyben dolgozók áldozatos munkáját.
A kampány 60 napig aktív az adjukössze.hu oldalán, ahol az adományok visszakövethetőek. Ennek köszönhetően a gyűjtés teljesen megbízható és lezárását követően kommunikálásra kerül az is, amikor eljutnak az adományok a kórházakba. Amellett, hogy transzparens az adománygyűjtés független is, mert civil kezdeményezés, ami a politikai álláspont foglalástól elhatárolódik.
Mert mindenki pécsi akar lenni.
A kampánnyal kapcsolatos további információk itt érhetők el.
Facebook
Egy elkésett köszöntő, amely március 18-án sajnos elmaradt a kezdődő koronavírus káosz miatt.
Kedves Kati! Szeretettel köszöntünk a születésnapod alkalmából. Isten éltessen sokáig!
1979 tavaszán felkértek bennünket arra, hogy az akkor Pécsett tartott Országos Diákszínjátszó Találkozó eredményhirdetésén és gáláján lépjünk fel a Pécsi Nemzeti Színház művészével, Sólyom Katival egy gyermekeknek szóló műsorral.
Nevének hallatán – ma is jól emlékszem rá – mennyire megilletődtünk mindanynyian. Nekem rögtön beugrottak a filmjei, az Álmodozások kora, az Apa, a Sárika drágám és persze az a szép, jellegzetesen mély alt hangja.
Kati a közös munka megkezdésének pillanatával hosszú időre szinte az együttes tagjává vált. Nem csak azért, mert az együttes jövőjének szempontjából bizonytalan időkben – szinte megmentőként – érkezett, hanem mert új távlatokat nyitott az életünkben.
Miközben készült, bámulatosan sokat tanultunk tőle. Négy amatőr leste el akkor és ott egy profitól a „színpadi szakmát”. Amit addig csak ösztönösen csináltunk jól-rosszul, arra most nagyon koncentrálnunk kellett! Minden színpadi elemre, mozgásra, beszédre odafigyelt, minden hibánkra könyörtelenül figyelmeztetett bennünket és addig nem hagyott békén, amíg ki nem javítottuk.
Kiderült például, hogy éneklés közben szinte soha nem mondjuk ki a sorokat záró szó végén a mássalhangzókat. Megmutatta, hogy miközben játszunk, néha milyen nevetségesen mozgunk a színpadon, vagy amikor éppen mozdulnunk kellene, csak állunk mint a cövek.
Megtanította, hogy előadás közben egy pillanatnyi lazítás sincsen, csak a szigorú egymásra figyelés. Megkövetelte, hogy amikor éppen nem játszunk, hanem ő mond verset, csakis rá kell figyelnünk, ahogyan ezt ő is tette mindig, ha csak mi játszottunk éppen.
Észrevétette velünk, hogy milyen hatásokat lehet elérni azzal, ha a különböző hangulatú verseket a megfelelő ritmusban tesszük egymás után, hogyan lehet és kell ívet adni a műsor egy-egy részének, vagy éppen óriási hangulati váltásokkal milyen döbbenetes hatást lehet elérni.
Az idők során ez lett az együttes legtöbbet játszott műsora. Nincs pontos adatunk, de azóta közel ötszáz alkalommal adtuk elő közösen. Végül a Magyar Televízió még filmet is készített belőle 1988-ban.
1985-ben József Attila születésének 80. évfordulóján Kati kezdeményezésére készítettünk egy József Attila műsort Köztetek éltem címmel.
Az estet – Vincze János meghívására – bemutattuk és többször játszottuk a Pécsi Harmadik Színházban az 1989-90-es évadban.